A szintropikus mezőgazdaság nem egy előre elkészített technológiai csomag, amit meg lehet vásárolni, és nem egy minden helyzethez igazítható sablon. Ez elsősorban egy új szemléletmódot jelent. Egy olyan megközelítést, amely lehetővé teszi, hogy másképp olvassuk és értsük meg az ökoszisztémát, és ezzel egy teljesen új gondolkodásmód segítségével találjuk meg a megfelelő megoldásokat.

A szintropikus mezőgazdaság alapja az, hogy a természetes folyamatokat olyan mezőgazdasági gyakorlatokká alakítja, amelyek tükrözik ezeknek a folyamatoknak a formáját, működését és dinamikáját. Ezzel elérhető a „regeneráció használaton keresztül”: olyan termelékeny mezőgazdasági területek kialakítása, amelyek minimális inputot és öntözést igényelnek, miközben számos ökoszisztéma-szolgáltatást nyújtanak. Ide tartozik például a talaj termőképességének helyreállítása, a mikroklíma szabályozása és a vízkörforgás javítása. Így a mezőgazdaság és az ökoszisztéma regenerációja szorosan összefonódik.

A szintropikus mezőgazdaság nem kész recepteket kínál, hanem egy fogalmi és gyakorlati eszköztárat, amely segít megérteni ennek az irányzatnak az alapelveit. Ernst Götsch, a módszer megalkotója, több mint ötven éve dolgozik ezen, napi gyakorlatát és tudományos megközelítését ötvözve. Döntéseit egy olyan logika vezérli, amely Kant etikáján alapul, és magában foglalja a fizikát, a görög filozófiát, a matematikát, valamint a biológia, kémia, ökológia és botanika eredményeit. Emellett Götsch figyelembe veszi a modern technológiai fejlesztéseket, és más területek módszereit, eszközeit is alkalmazza és alakítja.

Az általa kidolgozott mezőgazdasági rendszer koherens és logikus alapokon nyugszik, mentes a belső ellentmondásoktól. Ez a megközelítés nemcsak elméletben működik, hanem a gyakorlatban is kézzelfogható eredményeket hoz. A tervezéstől az ültetésig minden lépés egy átgondolt módszeren alapul, amelynek konkrét hozadéka van. A szintropikus mezőgazdaság nem pusztán egy jó ötlet, hanem bizonyítottan hatékony, és választ adhat korunk legnagyobb társadalmi és környezeti kihívásaira.

A Szintropikus Mezőgazdaság Egyediségei

A szintropikus mezőgazdaságban az egyszerű elemek új értelmet nyernek: a gödrök „fészkekké” válnak, a magok a természet „génjeivé”, a gyomlálás pedig betakarítássá alakul. A versengés helyét az együttműködés veszi át, a kártevőkre és betegségekre pedig úgy tekintenek, mint az „életfolyamatok optimalizálásáért felelős segítőtársakra.” Ezek a fogalmak nem véletlenül születtek, hanem annak eredményeként, hogy teljesen más szemlélettel közelítünk a természethez: másképp látjuk, értjük és kapcsolódunk hozzá.

A fenntartható mezőgazdaság hagyományos gyakorlatai gyakran az inputok lecserélésének logikáját követik: vegyszerek helyett organikus anyagokat használnak, műanyagokat lebomló anyagokkal váltanak ki, a növényvédő szereket pedig természetes készítményekkel helyettesítik. Ugyanakkor ez a gondolkodásmód még mindig a problémák következményeit kezeli, nem pedig azok gyökerét. Ezek a módszerek továbbra is a növények egészséges fejlődéséhez szükséges feltételek hiányára adott reakciók.

A természetes folyamatok utánzása és gyorsítása

A szintropikus mezőgazdaság ezzel szemben abban segíti a gazdákat, hogy lemásolják és felgyorsítsák az ökológiai szukcesszió és rétegződés természetes folyamatait. Ezáltal minden növény optimális fejlődési feltételeket kap, a megfelelő helyen (rétegek szerint) és a megfelelő időben (szukcessziós sorrendben). Ez a megközelítés nem az inputokra, hanem a folyamatokra épül. A szintropikus gazdálkodásban a betakarítást az ökoszisztéma regenerációjának természetes következményeként értelmezik – és fordítva.

Harmonikus rendszerek és növények együttműködése

A szintropikus gazdálkodásban a gazdák gyakran használják az alábbi típusú kifejezéseket:
„A kukorica most kezd növekedni, rövid életciklusú növény, és a bőségrendszerek placentájába tartozik.”
Az ilyen mondatok mögött az az alapelv húzódik, hogy a szintropikus gazdálkodás négy fő kategóriát vesz figyelembe minden növény esetében:

1. Térbeli elhelyezés (rétegződés): A növényeket úgy helyezik el, hogy azok harmonikusan illeszkedjenek a termesztési rendszerbe.
2. Időbeli fejlődés (életciklus): A növények élettartamát figyelembe veszik az ültetési folyamatok tervezésénél.
3. Szukcessziós szakaszok: A növényeket természetes fejlődési szakaszaik (kezdeti, másodlagos vagy klimax) szerint rendezik el.
4. Rendszertípusok: Ernst Götsch meghatározása szerint ezek lehetnek kolonizációs, felhalmozási vagy bőségrendszerek.

A természet és a termelés harmóniája

A szintropikus agroerdészet folyamatosan fejlődik, mind térben, mind időben átalakulva. Ahogyan Ernst Götsch fogalmaz: „Mindig a konszolidált élet mennyiségének és minőségének növelése felé halad.” Ez a szemléletmód nemcsak a természet regenerációját támogatja, hanem biztosítja a mezőgazdaság termelékenységét is. Ezáltal a gazdálkodás nemcsak fenntarthatóvá, hanem a természet egészségének aktív formálójává válik.

Mi az a szintropia?

Sokan könnyen mondjuk, hogy a természettel együttműködve akarunk dolgozni, nem pedig ellene. De pontosan melyik természetre gondolunk? Hogyan értelmezzük és olvassuk az általunk megfigyelt világot? A szintropikus mezőgazdaság egyik legnagyobb különlegessége abban rejlik, hogy másképp tekint a természetre és annak folyamataira. Ennek a megközelítésnek az alapja a szintropia fogalma.

Entrópia és szintropia: két ellentétes erő

Az entrópia fogalmát sokan ismerik a termodinamika világából: az entrópia a rendszerek rendezetlenségét, az energia lebomlását és szétszóródását írja le. Az anyagi világot az entrópia törvénye szabályozza, amely megmagyarázza az energia felhasználását és eloszlását. Azonban régóta vita tárgya, hogy az entrópia törvénye alkalmazható-e az élő rendszerekre.

Amikor a tudósok megpróbálták az entrópia fogalmát összehangolni a biológiai világ folyamataival, arra jutottak, hogy szükség van egy kiegészítő erő leírására. Luigi Fantappiè, olasz matematikus, 1942-ben megfogalmazta, hogy míg az entrópia az univerzum energiájának szétszóródását, egyszerűsödését és lebomlását jelenti, addig a szintropia az energia összpontosítását, struktúrák kialakítását és a komplexitás növekedését írja le – éppúgy, ahogy az élet teszi. Másképp fogalmazva: míg az entrópia az energia szétszóródását idézi elő, a szintropia az élet teremtő erejét hordozza.

Az élet és a szintropia kapcsolata

Bár a „szintropia” szót nem használta, Erwin Schrödinger fizikus már az 1940-es években hasonló gondolatot fogalmazott meg: „Az élet negatív entrópiából táplálkozik.” Az a gondolat, hogy létezik egy ellentétes vagy kiegészítő erő, amely lehetővé teszi az élet fennmaradását a Földön, sok tudóst foglalkoztatott az évek során, például:

• Szent-Györgyi Albert (kémia),
• Nicholas Georgescu-Roegen (ökonómia),
• Viktor Schauberger (természettudományok),
• Ulisse di Corpo és Antonella Vaninni (pszichológia).

Ezek az elméletek nagyban hozzájárultak olyan átfogó tudományos gondolatok kialakulásához, mint például a Gaia-elmélet, amelyet az 1970-es években dolgozott ki Lovelock és Margulis. Ez az elmélet azt állítja, hogy a Föld egy önszabályozó rendszerként működik, ahol az élet és a természet szintropikus folyamatai fenntartják az egyensúlyt.

A szintropia szerepe a mezőgazdaságban

A szintropikus mezőgazdaság alapja az entrópia és szintropia közötti dinamika megértése. Míg az entrópia a pusztulás, az energia szétszóródása és a káosz felé viszi a rendszereket, addig a szintropia az életet, a fejlődést és a komplexitást erősíti. Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy a gazdák az ökoszisztémák természetes folyamatait követve ne csak fenntarthatóan gazdálkodjanak, hanem aktívan hozzájáruljanak a természet regenerációjához és az élet gazdagításához.

A szintropia fogalmának bevezetésével a mezőgazdaságba Ernst Götsch egyedülálló, új szemléletmódot hozott létre. Götsch felismerte, hogy az ökoszisztémákban nemcsak szétszóródó, pusztulást okozó folyamatok zajlanak, hanem komplexitást növelő, építő folyamatok is. Az élőlények kollektív anyagcseréje képes az entrópia által hátrahagyott maradványokat újrarendezni, és azokat bonyolultabb, összetettebb vegyületekké alakítani. Ez az a mechanizmus, amely lehetővé teszi az élet fennmaradását és fejlődését, mindig pozitív energiamérleget teremtve – nemcsak az adott területen, hanem a Föld egészén.

Amikor arról beszélünk, hogy a természettel összhangban, és nem ellene dolgozunk, pontosan ezt a megközelítést értjük alatta. A szintropia, mint alapvető irányelv és szemlélet, kulcsszerepet játszik a művelt tájak kezelésében és értelmezésében. Ez az elv adja a szintropikus mezőgazdaság regeneráló képességének alapját, amely nemcsak megőrzi, hanem helyre is állítja az ökoszisztémák egészségét és gazdagságát.